Jegyzetek

A Wikipediából, a szabad enciklopédiából.

Az alábbi szövegben több utalás is van a Világhálón elérhető hivatkozásokra. Mindenki, aki használta már a Világhálót, tudja, hogy ezek a hivatkozások rendkívül hasznosak tudnak lenni. A hivatkozások bizonytalanságát megpróbáltam úgy orvosolni, hogy az olvasókat a könyvhöz kapcsolódó webhelyről az eredeti forrásokhoz irányítom. Az alábbi hivatkozások mindegyikét a http://free-culture.cc/notes webhelyen találhatjuk meg, az eredeti forrásokat pedig a # jel után álló számra kattintva érhetjük el. Ha az eredeti hivatkozás működőképes marad, akkor a böngészőprogram megnyitja azt a webhelyet, ahová az adott hivatkozás mutat. Ha az eredeti hivatkozás nem működik, akkor a böngészőprogram egy olyan helyre irányítja át a látogatókat, ahol megtalálható a megfelelő anyag.

Tartalomjegyzék 1 Előszó 2 Bevezetés 3 Kalózkodás 4 1. fejezet 5 2. fejezet 6 3. fejezet 7 4. fejezet 8 5. fejezet 9 6. fejezet 10 7. fejezet 11 8. fejezet 12 9. fejezet 13 10. fejezet 14 11. fejezet 15 12. fejezet 16 13. fejezet 17 14. fejezet 18 Mi, most

Előszó

1. ^  David Pogue: Don’t Just Chat, Do Something (Ne csak a szánk járjon), New York Times , 2000. január 30.
2. ^  Richard M. Stallman: Free Software, Free Society (Szabad szoftver, szabad társadalom), 57 (szerk. Joshua Gay, 2002.).
3. ^  William Safire: The Great Media Gulp (Sajtó extra méretben), New York Times , 2003. május 22.

Bevezetés

1. ^  St. George Tucker: Blackstone’s Commentaries (Blackstone magyarázatai) 3 (S. Hackensack, N. J.: Rothman Reprints, 1969.), 18.
2. ^  Amerikai Egyesült Államok kontra Causby, U.S. 328 (1946.): 256, 261. A bíróság úgy találta, hogy a „károkozás” fennálhat, ha azáltal, hogy az állam használta a területét, tényleg csökkent a Causby család földjének értéke. Ezt a példát Keith Aoki csodálatos művéből vettem ([Intellectual] Property and Sovereignity: Notes Toward a Cultural Geography of Authorship - [Szellemi] tulajdon és függetlenség: megjegyzések a szerzői jogállás kulturális természetrajzáról),” Stanford Law Review (1996.): 1293, 1333. Lásd még: Paul Goldstein: Real Property (Ingatlan) (Mineola, N.Y.: Foundation Press, 1984.), 1112-13.
3. ^  Lawrence Lessing: Man of High Fidelity: Edwin Howard Armstrong (A hangminőség apostola: Edwin Howard Armstrong), (Philadelphia: J. B. Lipincott Company, 1956.), 209.
4. ^  Lásd: Saints: The Heroes and Geniuses of the Electronic Era (Szentek: az elektronika korának hősei és lángelméi), First Electronic Church of America (Első Amerikai Elektronikus Egyház)
5. ^  Lessing, 226.
6. ^  Lessing, 256.
7. ^  Amanda Lenhart: The Ever-Shifting Internet Population: A New Look at Internet Access and the Digital Divide (Az örökké növekvő internetező népesség: az internetelérés és a digitális megosztás új szemszögből) Pew Internet and American Life Project, 2003. április 15.: 6, elérhető a #2 hivatkozásra kattintva.
8. ^  A szerzői jognak nem ez az egyetlen célja, bár a szövetségi alkotmányban leírt szerzői jog elsődleges célja leginkább ez. Az egyes államok szerzői jogi törvénye történetileg nemcsak a kiadott művekben rejlő kereskedelmi érdekeket védte, hanem a magánérdekeket is. Az állami szerzői jogi törvény azáltal, hogy az első kiadás kizárólagos jogával a szerzőt ruházta fel, lehetőséget adott a szerzőnek arra, hogy ellenőrizni tudja a kiadvánnyal kapcsolatos tények terjedését. Lásd: Samuel D.Warren és Louis D. Brandeis: The Right to Privacy (A magánélethez való jog) Harvard Law Review 4 (1890.): 193, 198-200.
9. ^  Lásd: Jessica Litman: Digital Copyright (Digitális szerzői jog) (New York: Prometheus Books, 2001.), 13. fejezet
10. ^  Amy Harmon: Black Hawk Download: Moving Beyond Music, Pirates Use New Tools to Turn the Net into an Illicit Video Club (A Black Hawk letöltőrendszer: ami a zene mögött van - a kalózok az új eszközöket arra használják, hogy az Internetet tiltott videoklubbá alakítsák), New York Times , 2002. január 17.
11. ^  Neil W. Netanel: Copyright and a Democratic Civil Society (A szerzői jog és a demokratikus polgári társadalom), Yale Law Journal 106 (1996.): 283.

Kalózkodás

1. ^  Bach kontra Longman , 98 Eng. Rep. 1274 (1777.) (Mansfield).
2. ^  Lásd: Rochelle Dreyfuss: Expressive Genericity: Trademarks as Language in the Pepsi Generation (Kifejező nyelvhasználat: kereskedelmi védjegyek, mint a nyelv részei a Pepsi generáció szókincsében), Notre Dame Law Review 65 (1990.): 397.
3. ^  Lisa Bannon: The Birds May Sing, but Campers Can’t Unless They Pay Up (A madarak dalolhatnak, de a táborozók csak akkor, ha fizetnek is érte), Wall Street Journal , 1996. augusztus 21.; Jonathan Zittrain: Calling Off the Copyright War: In Battle of Property vs. Free Speech, No One Wins (A szerzői jogi háború lefújása: a tulajdon kontra szólásszabadság csatában nem lesznek győztesek), Boston Globe , 2002. november 24.
4. ^  A The Rise of the Creative Class (Az alkotó osztály felemelkedése) (New York: Basic Books, 2002.) című művében Richard Florida azt állítja, hogy a munka természete elmozdult az alkotó jellegű munka irányába. Könyve azonban nem foglalkozik közvetlenül azzal, hogy ez az alkotókészség mely törvényi feltételek között életképes, illetve melyek közt van halálra ítélve. Én mindenképpen egyetértek vele abban, hogy ez a változás fontos és jelentős, de emellett úgy gondolom, hogy azok a feltételek, amelyek között az alkotókészség életképes, sokkal törékenyebbek.

1. fejezet

1 Leonard Maltin: Of Mice and Magic: A History of American Animated Cartoons (Egerek és varázslat: az amerikai rajzfilm története) (New York: Penguin Books, 1987.), 34-35.

2 Hálás vagyok David Gernsteinnek és gondosan megírt történeti visszatekintésének, amely a #4 hivatkozásra kattintva olvasható. Dave Smith, a Disney Archívum munkatársa azt állítja, hogy Disney a Steamboat Willie című rajzfilmben hallható zeneszámok közül ötért fizetett szerzői jogdíjat, cím szerint a következőkért: Steamboat Bill, The Simpleton (Delille), Mischief Makers (Carbonara), Joyful Hurry No. 1 (Baron), és Gawky Rube (Lakay). A hatodik zeneszám, a The Turkey in the Straw akkorra már köztulajdon volt, azaz nem kellett érte szerzői jogdíjat fizetni. David Smith levele Harry Surden részére, 2003. július 10, átadva a szerzőnek.

3 Emellett ő is imádta a köztulajdont (azaz azokat a dolgokat, amelyekért nem kellett jogdíjat fizetni). Lásd: Chris Sprigman: The Mouse that Ate the Public Domain (Az egér, amely felfalta a köztulajdont), Findlaw, 2002. március 5., elérhető az #5 hivatkozásra kattintva.

4 1976-ig a szerzői jogi törvény kétféle időszakot ismert: a kezdeti és a megújítási időszakot. Kiszámoltam az „átlagos” időtartamot, meghatározva az évenkénti összes bejegyzés súlyozott átlagát és a megújítások arányát. Azt kaptam, hogy ha az első évben 100 szerzői jogot jegyeztettek be, és ezek közül csak 15-öt újítottak meg, a megújítási időtartam pedig 28 év, akkor a szerzői jogok átlagos hossza 32,2 év. A megújítási adatokat és egyéb ide vonatkozó adatokat a könyvhöz tartozó webhelyen a #6 hivatkozásra kattintva lehet megtekinteni.

5 Egy kiváló történet erre vonatkozóan Scott McCloud: Reinventing Comics (A képregény újrafeltalálása) című könyve (New York: Perennial, 2000.).

6 Lásd: Salil K. Mehra: Copyright and Comics in Japan: Does Law Explain Why All the Comics My Kid Watches Are Japanese Imports? (A szerzői jog és a képregény Japánban: mivel magyarázza a törvény, hogy a gyerekeim által olvasott összes képregény japán import?), Rutgers Law Review 55 (2002.): 155, 182. „Kell lennie valamilyen közös gazdasági ésszerűségnek, amely miatt a mangákat (japán képregény) és animéket (japán rajzfilm) készítő művészek lemondanak arról, hogy jogi lépéseket tegyenek a jogsértések miatt. Az egyik feltételezés az, hogy együttesen minden mangarajzoló művész jobban jár anyagilag, ha félreteszi az egyéni érdekeit, és úgy dönt, hogy nem erőlteti törvényadta jogainak érvényesítését. Ez tulajdonképpen a rabok dilemmájának megoldása.”

7 A szellemi tulajdon viszonylag új kifejezés. Lásd: Siva Vaidhyanathan: Copyrights and Copywrongs (Szerzői jogok és joghibák), 11 (New York: New York University Press, 2001.). Lásd még: Lawrence Lessig: The Future of Ideas (Az elképzelések jövője) (New York: Random House, 2001.), 293 n. 26. A kifejezés igazából a tulajdonnal kapcsolatos jogok egész csoportjára vonatkozik - szerzői jog, szabadalmak, kereskedelmi védjegy és üzleti titok -, de ezeknek a jogoknak meglehetősen eltérő a természetük.

2. fejezet

1 Reese V. Jenkins: Images and Enterprise (Képek és vállalkozás), (Baltimore: Johns Hopkins University Press, 1975.), 112.

2 Brian Coe: The Birth of Photography (A fényképészet születése), (New York: Taplinger Publishing, 1977.), 53.

3 Jenkins, 177.

4 Egy a Jenkins könyvében lévő grafikon alapján, 178. o.

5 Coe, 58.

6 Jellemző esetek például: Pavesich kontra N. E. Life Ins. Co. , 50 S.E. 68 (Georgia, 1905.); Foster-Milburn Co. kontra Chinn , 123090 S. W. 364, 366 (Kentucky, 1909.); Corliss kontra Walker , 64 F. 280 (Massachusettsi kerületi bíróság, 1894.).

7 Samuel D. Warren és Louis D. Brandeis: The Right to Privacy (A magánélethez való jog), Harvard Law Review 4 (1890.): 193.

8 Lásd: Melville B. Nimmer: The Right of Publicity (A nyilvánossághoz való jog) Law and Contemporary Problems 19 (1954.): 203; William L. Prosser: Privacy (Magánélet) California Law Review 48 (1960.) 398-407; White kontra Samsung Electronics America, Inc. , 971 F. 2d 1395 (9. kerület, 1992.), ügyátkérés elutasítva, 508 U.S. 951 (1993.).

9 H. Edward Goldberg: Essential Presentation Tools: Hardware and Software You Need to Create Digital Multimedia Presentations (Alapvető megjelenítőeszközök: a digitális multimédiás bemutatók létrehozásához szükséges hardvereszközök és programok), cadalyst, 2002. február 1., elérhető a #7 hivatkozásra kattintva.

10 Judith Van Evra: Television and Child Development (A televízió hatása a gyermekek fejlődésére), (Hillsdale, N. J.: Lawrence Erlbaum Associates, 1990.); Findings on Family and TV Study (A család és a tévé kapcsolata kutatásának tanulságai), Denver Post , 1997. május 25. B6.

11 Interjú Elizabeth Daley-vel és Stephanie Barish-sal, 2002. december 13.

12 Lásd: Scott Steinberg: Crichton Gets Medieval on PCs (Crichton számítógéppel jut el a középkorba), E!online, 2000. november 4., elérhető a #8 hivatkozásra kattintva; Timeline, 2000. november 22, elérhető a #9 hivatkozásra kattintva.

13 Interjú Daley-vel és Barish-sal.

14 ua.

15 Lásd például: Alexis de Tocqueville: Democracy in America (Az amerikai demokrácia), 1. könyv, fordította: Henry Reeve (New York: Penguin Books, 2000.), 16. fejezet.

16 Bruce Ackerman és James Fishkin: Deliberation Day (A tanácskozás napja), Journal of Political Philosophy 10 (2) (2002.): 129.

17 Cass Sunstein: Republic.com (Princeton: Princeton University Press, 2001.), 65-80, 175, 182, 183, 192.

18 Noah Shachtman: With Incessant Postings, a Pundit Stirs the Pot (Egy írástudó a szüntelen kipellengérezéssel megkavarta az állóvizet), New York Times , 2003. január 16., G5.

19 Telefoninterjú David Winerrel, 2003. április 16.

20 John Schwartz: Loss of the Shuttle: The Internet; A Wealth of Information Online (Az űrsikló elvesztése és az Internet: hatalmas mennyiségű információ a hálózaton), New York Times , 2003. február 2., A28; Staci D. Kramer: Shuttle Disaster Coverage Mixed, but Strong Overall (Az űrsikló-katasztrófa sajtóvisz-szhangja vegyes, de mindenképp heves), Online Journalism Review, 2003. február 2., elérhető a #10 hivatkozásra kattintva.

21 Lásd: Michael Falcone: Does an Editor’s Pencil Ruin a Web Log? (Tönkretehet a szerkesztő ceruzája egy webnaplót?), New York Times , 2003. szeptember 29., C4. („Nem minden hírügynökség fogadta el, hogy munkatársai webnaplót vezetnek. Kevin Sites, a CNN Irakba kiküldött tudósítója, aki március 9-én kezdett el webnaplót írni háborús riporteri tevékenységéről, főnökei felszólítására 12 nap múlva abbahagyta. Tavaly Steve Olafsont, a Houston Chronicle újságíróját elbocsátották, mert álnéven saját webnaplót vezetett, amelyben azokkal az ügyekkel és emberekkel foglalkozott, amelyekkel, illetve akikkel a cikkeiben is.”)

22 Lásd például: Edward Felten és Andrew Appel: Technological Access Control Interferes with Noninfringing Scholarship (A technikai hozzáférés szabályozása miatt sérül a tudományos munka sérthetetlensége), Communications of the Association for Computer Machinery 43 (2000.): 9.

3. fejezet

1 Tim Goral: Recording Industry Goes After Campus P-2-P Networks: Suit Alleges $97.8 Billion in Damages (A hanglemezipar az egyetemi hálózatokat üldözi: a perek kárigényösszege 97,8 milliárd dollár) Professional Media Group LCC 6 (2003.): 5, elérhetőség: 2003 WL 55179443.

2 Szakmákra lebontott alkalmazotti felmérés, az Amerikai Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériuma (2001.) (27-2042 - zenészek és énekesek). Lásd még: National Endowment for the Arts (Nemzeti Művészeti Alapítvány): More Than One in a Blue Moon (A sohánál gyakrabban) (2000.).

3 Douglas Lichtman egy hasonló esetre hívja fel a figyelmet a „KaZaA and Punishment” (Büntetés a KaZaA használatáért) című cikkében, Wall Street Journal , 2003. szeptember 10., A24.

4. fejezet

1 Hálás vagyok Peter DiMauronak, hogy figyelmemet erre a nem mindennapi történetre irányította. Lásd még: Siva Vaidhyanathan: Copyrights and Copywrongs (Szerzői jogok és joghibák), 87-93, amely részletezi Edison „kalandjait” a szerzői jogok és szabadalmak terén.

2 J. A. Aberdeen: Hollywood Renegades: The Society of Independent Motion Picture Producers (A Független Filmproducerek Társasága) (Cobblestone Entertainment, 2000.) és a terjedelmesebb szövegek a The Edison Movie Monopoly: The Motion Picture Patents Company vs. the Independent Outlaws (Az Edison-mozimonopólium: a Motion Pictures Patents Company a független törvényenkívüliek ellen) című cikkből valók, amely a #11 hivatkozásra kattintva érhető el. Az ezen korlátozások és a Victor által a fonográffal kapcsolatosan emelt korlátozások mögött húzódó gazdasági érdekekről bővebben lásd: Randal C. Picker: From Edison to the Broadcast Flag: Mechanisms of Consent and Refusal and the Propertization of Copyright (Edisontól a műsorszórásig: a hozzájárulás és a visszautasítás mechanizmusai és a szerzői jog felvirágoztatása) (2002. szeptember), University of Chicago Law School, James M. Olin Program in Law and Economics (James M. Olin törvénykezési és gazdasági program),Working Paper No. 159.

3 Marc Wanamaker: The First Studios (Az első stúdiók), The Silents Majority, archiválva elérhető a #12 hivatkozásra kattintva.

4 A szerzői jogokat elismerő törvények kiegészítése és megerősítése: meghallgatás az S. 6330 és a H.R. 19853 számú szabadalmak ügyében az (Egyesült) Szabadalmi Bizottság előtt, 59. kongreszszus 59, 1. ülésszak (1906.) (Alfred B. Kittredge dél-dakotai szenátor, elnök nyilatkozata), újranyomva az 1909. évi Szerzői Jogi Törvény Törvényhozási Történetében (Legislative History of the 1909 Copyright Act), szerk.: E. Fulton Brylawski és Abe Goldman. (South Hackensack, N.J.: Rothman Reprints, 1976.).

5 A szerzői jogokat elismerő törvények kiegészítése és megerősítése, 223 (Nathan Burkan, a Zeneműkiadók Szövetsége ügyvédjének nyilatkozata).

6 A szerzői jogokat elismerő törvények kiegészítése és megerősítése, 226 (Nathan Burkan, a Zeneműkiadók Szövetsége ügyvédjének nyilatkozata).

7 A szerzői jogokat elismerő törvények kiegészítése és megerősítése, 23 (John Philip Sousa zeneszerző nyilatkozata).

8 A szerzői jogokat elismerő törvények kiegészítése és megerősítése, 283-84 (Albert Walker, a New York-i gépzongorahenger-gyártók képviselőjének nyilatkozata).

9 A szerzői jogokat elismerő törvények kiegészítése és megerősítése, 376 (Philip Mauro, az Amerikai Gramofontársaság általános szabadalmi tanácsadója által készített jegyzék).

10 A szerzői jogi törvény módosítása: meghallgatás az S. 2499, az S. 2900, a H.R. 243 és a H.R. 11794 pontok ügyében az (Egyesült) Szabadalmi Bizottság előtt, 60. kongresszus, 1. ülésszak. 217 (1908.) (Reed Smoot szenátor, bizottsági elnök nyilatkozata), újranyomva az 1909. évi Szerzői Jogi Törvény Törvényhozási Történetében (Legislative History of the 1909 Copyright Act), szerk.: E. Fulton Brylawski és Abe Goldman. (South Hackensack, N.J.: Rothman Reprints, 1976.).

11 A szerzői jogi törvény módosítása: jelentés a H.R. 2512 kiegészítéséhez, bíróságokkal foglalkozó házbizottság, 90. kongresszus, 1. ülésszak, házon belüli dokumentumszám: 83, 66 (1967. március 8.). Köszönöm Glenn Brownnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a jelentésre.

12 Lásd az Amerikai Egyesült Államok 17. számú törvénye, 106. és 110. cikkely. Kezdetben a hanglemezgyártó cégek rányomtatták a lemezeikre a „Not Licensed for Radio Broadcast” (Rádióban történő lejátszása nem engedélyezett) feliratot és egyéb olyan üzeneteket, amelyeknek az volt a lényege, hogy korlátozzák a felvétel rádióállomások általi lejátszhatóságát. Learned Hand bíró elutasította azt az okfejtést, hogy a hanglemezre ragasztott figyelmeztetés bármiben is korlátozná a rádióállomások jogait. Lásd: RCA Manufacturing Co. kontra Whiteman, 114 F. 2d 86 (2. kerület, 1940.). Lásd még: Randal C. Picker: From Edison to the Broadcast Flag: Mechanisms of Consent and Refusal and the Propertization of Copyright (Edisontól a műsorszórásig: a hozzájárulás és a visszautasítás mechanizmusai és a szerzői jog felvirágoztatása), University of Chicago Law Review 70 (2003.): 281.

13 A szerzői jogi törvény módosítása - kábeltévé: meghallgatás az S. 1006 pont ügyében a szenátus bíróságokkal foglalkozó bizottságának szabadalmakkal, kereskedelmi védjegyekkel és szerzői jogokkal foglalkozó albizottsága előtt, 89. kongresszus, 2. ülésszak, 78 (1966.) (Rosel H. Hyde, a Szövetségi Hírközlési Felügyelet (FCC, Federal Communications Commission) elnökének nyilatkozata).

14 A szerzői jogi törvény módosítása - kábeltévé, 116 (Douglas Anello, a Műsorszórók Országos Szövetsége (National Association of Broadcasters) általános tanácsadójának nyilatkozata).

15 A szerzői jogi törvény módosítása - kábeltévé, 126 (Ernest W. Jennes, az Association of Maximum Service Telecasters, Inc. általános jogtanácsosának nyilatkozata).

16 A szerzői jogi törvény módosítása - kábeltévé, 169 (Arthur B. Krim, a United Artists Corp. elnöke és John Sinn, a United Artists Television, Inc. elnöke közös nyilatkozata).

17 A szerzői jogi törvény módosítása - kábeltévé, 209 (Charlton Heston, a Televíziós Színészek Egyesületének (Screen Actors Guild) elnöke nyilatkozata).

18 A szerzői jogi törvény módosítása - kábeltévé, 216 (Edwin M. Zimmerman megbízott főállamügyész-helyettes nyilatkozata).

19 Lásd például: National Music Publisher’s Association (Zeneműkiadók Országos Szövetsége): The Engine of Free Expression: Copyright on the Internet - The Myth of Free Information (A szabad kifejezés motorja: szerzői jogok az Interneten - az információ szabadságának mítosza), elérhető a #13 hivatkozásra kattintva. „A kalózkodás - valaki más alkotó munkájának engedély vagy térítés nélküli használata - általi fenyegetés az Internet megjelenésével megnőtt.”

5. fejezet

1 Lásd: IFPI (International Federation of the Phonographic Industry, Hangzóanyaggyártók Nemzetközi Szövetsége): The Recording Industry Commercial Piracy Report 2003 (A hanglemezipar kereskedelmi célú kalózkodással kapcsolatos 2003. évi jelentése), 2003. július, elérhető a #14 hivatkozásra kattintva. Lásd még: Ben Hunt: Companies Warned on Music Piracy Risk (A cégeket a zenei kalózkodás veszélyeire figyelmeztetik), Financial Times, 2003. február 14., 11.

2 Lásd: Peter Drahos és John Braithwaithe: Information Feudalism: Who Owns the Knowledge Economy? (Információs feudalizmus: kinek a tulajdona a tudásgazdaság?), (New York: The New Press, 2003.), 10-13, 209. A szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogok kereskedelmi vonatkozásai (TRIPS, Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights) nevű egyezmény kötelezi az aláíró nemzeteket, hogy dolgozzanak ki adminisztratív és büntető intézkedéseket a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogok védelmére, ami a fejlődő országokban nagyon költséges feladat. Ezenkívül a szabadalmi jogok magasabb árakhoz vezethetnek a legfontosabb gazdasági ágazatokban, például a mezőgazdaságban. A TRIPS bírálói megkérdőjelezik a fejlődő országokra rakott terhek és a fejlett iparú országok által élvezett előnyök közti egyenlőtlenséget. A TRIPS ugyanakkor megengedi a kormányoknak, hogy közérdekű, nem kereskedelmi célokra felhasználják a szabadalmakat anélkül, hogy előbb engedélyt kérnének erre a szabadalom tulajdonosától. A fejlődő országok talán ki tudják használni ezt a kitételt arra, hogy hasznot húzzanak abból, hogy alacsonyabb áron juthatnak hozzá a más országokban bejegyzett szabadalmakhoz. Ez egy ígéretes elgondolás a TRIPS keretein belül a fejlődő országok részére.

3 A másolási technika gazdaságra gyakorolt hatásának elemzését lásd: Stan Liebowitz, Rethinking the Network Economy (A hálózati gazdaságtan újragondolása) (New York: Amacom, 2002.), 144-90. „Bizonyos esetekben... a kalózkodás hatása a szerzői jog tulajdonosának azon képességére, hogy hozzájusson a munkája értékéhez, elhanyagolható. Az egyik szembeszökő példa az az eset, ahol a kalózkodásban részt vevő egyén akkor sem venné meg az eredetit, ha a kalózmásolat megvásárlásának lehetősége nem állna fenn.” Uo., 149.

4 Bach kontra Longman, 98 Eng. Rep. 1274 (1777.).

5 Lásd: Clayton M. Christensen: The Innovator’s Dilemma: The Revolutionary National Bestseller That Changed the Way We Do Business (A feltaláló dilemmája: a forradalmi jelentőségű országos közönségsiker, amely megváltoztatta az üzletek bonyolításának módját) (New York: HarperBusiness, 2000.). Christensen professzor azt vizsgálta, hogy a különféle termékeket felfuttató és az adott termékterületen vezető szerepet betöltő cégek gyakran miért képtelenek rájönni saját termékeik legötletesebb, a szokványostól eltérő használatának módjára. Ez a munka gyakran külső feltalálókra hárul, akik újszerű módon állnak hozzá a már meglévő technikához. Christensen elgondolásainak ismertetését lásd: Lawrence Lessig: Future (Jövő), 89-92, 139.

6 Lásd: Carolyn Lochhead: Silicon Valley Dream, Hollywood Nightmare (Szilícium-völgyi álom, hollywoodi rémálom), San Francisco Chronicle, 2002. szeptember 24., A1; Rock ’n’ Roll Suicide (Rock and roll-öngyilkosság), New Scientist, 2002. július 6., 42; Benny Evangelista: Napster Names CEO, Secures New Financing (A Napster megnevezi az elnökét és megszilárdítja új gazdálkodási rendszerét), San Francisco Chronicle, 2003. május 23., C1; Napster’s Wake-Up Call (A Napster ébresztőt fúj), Economist, 2003. június 24., 23; John Naughton: Hollywood at War with the Internet (Hollywood harcban az Internettel) (London) Times, 2002. július 26., 18.

7 Lásd: Ipsos-Insight: TEMPO: Keeping Pace with Online Music Distribution (TEMPÓ: Lépést tartani az internetes zeneterjesztéssel) (2002. szeptember), amely jelentés szerint a 12 éves vagy annál idősebb amerikaiak 28 százaléka töltött már le zenét az Internetről, és 30 százaléka hallgatott már a számítógépén tárolt digitális zenei fájlokat.

8 Amy Harmon: Industry Offers a Carrot in Online Music Fight (A hanglemezipar elhúzza a mézesmadzagot az internetes zene elleni harcban), New York Times, 2003. június 6., A1.

9 Lásd: Liebowitz: Rethinking the Network Economy (A hálózati gazdaságtan újragondolása), 148-49.

10 Lásd: Cap Gemini Ernst & Young, Technology Evolution and the Music Industry’s Business Model Crisis (A technikai fejlődés és a zeneipar üzleti modelljének válsága) (2003.), 3. Ez a jelentés leírja a zeneipar által az irányba tett erőfeszítéseket - beleértve azt a reklámkampányt is, amelyben egy magnókazetta alakú halálfej szerepelt ezzel a felirattal: „Home taping is killing music” (A kazettára történő otthoni zenemásolás megöli a zenét) -, hogy megbélyegezzék az 1970-es években virágzó, kazettára történő zenemásolást. Amikor a digitális hangkazetta (DAT) jelentett fenyegetést, az Office of Technical Assessment (Műszaki Értékelő Hivatal) végzett egy felmérést, amelyben a fogyasztók viselkedését vizsgálták. 1988-ban a tíz évnél öregebb fogyasztók 40 százaléka vett fel zenét kazettára. Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának Műszaki Értékelő Hivatala: Copyright and Home Copying: Technology Challenges the Law (Szerzői jog és az otthoni zenemásolás: a technika szembeszáll a törvénnyel) OTA-CIT-422 (Washington, D.C.: U.S. Government Printing Office, 1989. október), 145-56.

11 Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa: Copyright and Home Copying (A szerzői jog és az otthoni zenemásolás), 4.

12 Lásd: Recording Industry Association of America: 2002 Yearend Statistics (2002. évvégi statisztika), elérhető a #15 hivatkozásra kattintva. Egy későbbi jelentés még nagyobb veszteségekről számol be. Lásd: Recording Industry Association of America: Some Facts About Music Piracy (Néhány tény a zenei kalózkodásról), 2003. június 25., elérhető a #16 hivatkozásra kattintva: „Az elmúlt négy évben a zenei felvételek darabszáma az Amerikai Egyesült Államokban 26 százalékkal, az 1999-es 1,16 milliárdról 2002-re 806 millióra csökkent (a boltokba szállított darabszám alapján). Az eladásokat tekintve a bevétel 14 százalékkal csökkent, az 1999-es 14,6 milliárd dollárról (2920 milliárd Ft) a tavalyi 12,6 milliárd dollárra (2520 milliárd Ft) (a boltokba szállított lemezek USA dollárban számolt értéke alapján). A zeneipar bevétele az egész világot tekintve a 2000-es 39 milliárd dollárról (7800 milliárd Ft) 2002-re 32 milliárd dollárra (6400 milliárd Ft) esett vissza (a boltokba szállított lemezek USA dollárban számolt értéke alapján).

13 Jane Black: Big Music’s Broken Record (A nagy zenei letörési rekord), BusinessWeek online, 2003. február 13., elérhető a #17 hivatkozásra kattintva.

14 uo.

15 Egy becslés szerint a nagyobb kiadók által kiadott zenék 75 százaléka már nem szerezhető be eredeti nyomásban (azaz hanglemezen vagy gyári CD-n). Lásd: Online Entertainment and Copyright Law—Coming Soon to a Digital Device Near You (Az internetes szórakoztatás és a szerzői jogi törvény - nemsokára elérhető egy közelben lévő digitális eszközön): meghallgatás a Szenátus bíróságokkal foglalkozó bizottsága előtt, 107. kongresszus 1. ülésszak (2001. április 3.) (a Future of Music Coalition - A Zene Jövője Egyesület - által előkészített nyilatkozat), elérhető a #18 hivatkozásra kattintva.

16 Miközben arról nincs pontosnak tekinthető becslés, hogy hány használtlemez-bolt van az Amerikai Egyesült Államokban, 2002-ben 7198 antikvárium működött ugyanott, ami 1993-hoz képest 20 százalékos növekedést jelent. Lásd: Book Hunter Press: The Quiet Revolution: The Expansion of the Used Book Market (A csendes forradalom: a használt könyvek piacának bővülése) (2002), elérhető a #19 hivatkozásra kattintva. A használt lemezek eladásának értéke 2002-ben 260 millió dollárra (52 milliárd Ft) rúgott. Lásd: National Association of Recording Merchandisers (Hanglemez-kereskedők Országos Szövetsége): 2002 Annual Survey Results (A 2002. évi felmérés eredményei), elérhető a #20 hivatkozásra kattintva.

17 Lásd: Transcript of Proceedings (A peres eljárás anyagának átirata), a Napster Copyright Litigation (A Napster elleni szerzői jogi per) című iratra adott válasz, 34-35. oldal (N.D. Cal., 2001. július 11.), ügyiratszámok: MDL-00-1369 MHP, C 99-5183 MHP, elérhetők a #21 hivatkozásra kattintva. A perről szóló beszámolót és a per következményeit a Napsterre lásd: Joseph Menn: All the Rave: The Rise and Fall of Shawn Fanning’s Napster (Révület: Shawn Fanning Napsterének felemelkedése és bukása) (New York: Crown Business, 2003.), 269-82.

18 A szerzői jogok megsértése (hangfelvevők és videómagnók): meghallgatás az S. 1758 pont ügyében a szenátus bíróságokkal foglalkozó bizottsága előtt, 97. kongresszus, 1. és 2. ülésszak, 459 (1982.) (Jack Valenti, az Amerikai Filmgyártók Szövetségének (MPAA) elnöke tanúként való meghallgatása).

19 A szerzői jogok megsértése (hangfelvevők és videómagnók), 475.

20 Universal City Studios, Inc. kontra Sony Corp. of America, 480 F. 429. kiegészítés, 438 (C.D. Cal., 1979.).

21 A szerzői jogok megsértése (hangfelvevők és videómagnók), 485 (Jack Valenti tanúként történő meghallgatása).

22 Universal City Studios, Inc. kontra Sony Corp. of America, 659 F. 2d 963 (9. kerület, 1981.).

23 Sony Corp. of America kontra Universal City Studios, Inc., 464 U.S. 417, 431 (1984.).

24 Ezek a legfontosabb példák a történelmünkben, de vannak más esetek is. A digitális hangkazettákkal (DAT, digital audio tape) kapcsolatban például olyan szabályozást hozott a Kongresszus, hogy a minimálisra csökkentse a kalózkodás veszélyét. A Kongresszus által hozott jogorvoslat a DAT-gyártókra rakott nagy terheket, megadóztatva a kazettaeladásokat, és szabályozva a DAT-technikát. Lásd: Audio Home Recording Act of 1992 (Az otthoni hangfelvételt szabályozó 1992. évi törvény) (Az Amerikai Egyesült Államok törvényének 17. pontja), Pub. L. No. 102-563, 106 Stat. 4237, iktatási szám: 17 U.S.C. §1001. Ez a szabályozás azonban szintén nem zárta ki az általam korábban említett értelemben való potyázás lehetőségét. Lásd: Lessig: Future (Jövő), 71. Lásd még: Picker: From Edison to the Broadcast Flag (Edisontól a műsorszórásig), University of Chicago Law Review 70 (2003.): 293-96.

25 Sony Corp. of America kontra Universal City Studios, Inc., 464 U.S. 417, 432 (1984.).

26 John Schwartz: New Economy: The Attack on Peer-to-Peer Software Echoes Past Efforts (Új gazdaságtan: az egyenrangú számítógépek közti fájlcserélő programok elleni támadás régi eseteket idéz) New York Times, 2003. szeptember 22., C3.

6. fejezet

1 Jacob Tonsonra jellemzően a XVIII. század irodalmának kiemelkedő alakjaihoz, különösen pedig John Drydenhez fűződő kapcsolata miatt emlékeznek, valamint azért, mert elegáns „hiteles kiadásokban” jelentette meg a klasszikus műveket. A Rómeó és Júlia mellett olyan művek egész sorát adta ki, amelyek a mai napig etalonnak számítanak, többek közt Shakespeare, Ben Johnson, John Milton és John Dryden válogatott műveit. Lásd: Keith Walker: Jacob Tonson, Bookseller (Jacob Tonson, könyvkiadó), American Scholar 61:3 (1992.): 424-31.

2 Lyman Ray Patterson: Copyright in Historical Perspective (A szerzői jog a történelem tükrében) (Nashville: Vanderbilt University Press, 1968.), 151-52.

3 Amint Siva Vaidhyanathan okosan megjegyzi, ezt a törvényt valójában helytelen „szerzői jogi törvénynek” nevezni. Lásd: Vaidhyanathan: Copyrights and Copywrongs, 40.

4 Philip Wittenberg: The Protection and Marketing of Literary Property (Az irodalmi tulajdon védelme és piacpolitikája), (New York: J. Messner, Inc., 1937.), 31.

5 A Letter to a Member of Parliament concerning the Bill now depending in the House of Commons, for making more effectual an Act in the Eighth Year of the Reign of Queen Anne, entitled, An Act for the Encouragement of Learning, by Vesting the Copies of Printed Books in the Authors or Purchasers of such Copies, during the Times therein mentioned (Levél a parlament egyik tagjának a jelenleg az alsóház véleményétől függő beadvány ügyében, amely Anna királynő uralkodásának nyolcadik évében egy hatékonyabb törvény megalkotására irányult, nevezetesen a tanulásra bátorító törvény olyan módosítására, hogy a nyomtatott könyvek példányainak tulajdonjoga a javaslatban említett időtartamok alatt a szerzőkre vagy a példányok vásárlóira szálljon.) (London, 1735.), in: Brief Amici Curiae, Tyler T. Ochoa és mások, 8, Eldred kontra Ashcroft, 537 U.S. 186 (2003.) (No. 01-618).

6 Lyman Ray Patterson: Free Speech, Copyright, and Fair Use (Szólásszabadság, szerzői jog és tisztességes felhasználás), Vanderbilt Law Review 40 (1987.): 28. A témáról nagyszerű leírás olvasható itt: Vaidhyanathan, 37-48.

7 Kitűnő leírás olvasható erről a témáról itt: David Saunders: Authorship and Copyright (A szerzőség és a szerzői jog), (London: Routledge, 1992.), 62-69.

8 Mark Rose: Authors and Owners (Szerzők és tulajdonosok), (Cambridge: Harvard University Press, 1993.), 92.

9 uo., 93.

10 Lyman Ray Patterson: Copyright in Historical Perspective (A szerzői jog a történelem tükrében), 167 (Borwellt idézve).

11 Howard B. Abrams: The Historic Foundation of American Copyright Law: Exploding the Myth of Common Law Copyright (Az amerikai szerzői jog történelmi alapjai: a szokásjogon alapuló szerzői jog mítoszának lerombolása), Wayne Law Review 29 (1983.): 1152.

12 uo., 1156.

13 Rose, 97.

14 uo.

7. fejezet

1 Richard A. Posner és William F. Patry: Fair Use and Statutory Reform in the Wake of Eldred (A szabad felhasználás és a törvény reformja az Eldred fényében, University of Chicago Law School, 2003. augusztus 5., fájlban megtalálható a szerzőnél) című műve kiválóan érvel amellett, hogy az ilyen felhasználás „szabad felhasználás”, csak az ügyvédek nem hagyják annak elismerni.

8. fejezet

1 Az Alben által megszerzendő jogok többnyire a nyilvános szereplést érintő azon jogok voltak, amelyekkel egy színésznek rendelkeznie kell ahhoz, hogy szabályozhassa a róla kialakult kép kereskedelmi kiaknázását. Ezek a jogok is terhet jelentenek a Disney-módszerrel készült alkotások számára, amint ez a fejezet tanúsítja.

2 Az Amerikai Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának Beszerzési Osztálya, Seven Steps to Performance-Based Services Acquisition (Hét lépés a teljesítményen alapuló szolgáltatásbeszerzés irányába), elérhető a 22. számú hivatkozásra kattintva.

9. fejezet

1 A kísértés azonban ma is fennáll. Brewster Kahle arról tájékoztat, hogy a Fehér Ház értesítés nélkül változtatja meg saját sajtóközleményeit. 2003. május 13-án a sajtóközleményben ez állt: „Irakban befejeződtek a harci cselekmények.” Ezt később értesítés nélkül erre változtatták: „Irakban befejeződtek a jelentősebb harci cselekmények.” Brewster Kahle elektronikus levele, 2003. december 1.

2 Doug Herrick: Toward a National Film Collection: Motion Pictures at the Library of Congress (Lépések egy országos filmgyűjtemény létrehozására: filmek a Kongresszusi Könyvtárban), Film Library Quarterly 13, 2-3. szám (1980.): 5; Anthony Slide: Nitrate Won’t Wait: A History of Film Preservation in the United States (A nitrát nem vár: az amerikai egyesült államokbeli filmtartósítás története), (Jefferson, N.C.: McFarland & Co., 1992.), 36.

3 Dave Barns: Fledgling Career in Antique Books: Woodstock Landlord, Bar Owner Starts a New Chapter by Adopting Business (Egy zöldfülű pályafutása az antikváriumban: a woodstocki birtok gazdája, a kocsmatulajdonos üzletembernek áll, és új fejezetet nyit), Chicago Tribune, 1997. szeptember 5., Metro Lake 1L. Az 1927 és 1946 között kiadott könyveknek csak 2,2 százalékát nyomtatták még 2002-ben is. R. Anthony Reese: The First Sale Doctrine in the Era of Digital Networks (Az „első kiadás” alaptétele a digitális hálózatok korában), Boston College Law Review 44 (2003): 593 n. 51.

10. fejezet

1 A szerzői joggal védett művek otthoni felvétele: meghallgatás a H.R. 4783, H.R. 4794, H.R. 4808, H.R. 5250, H.R. 5488 és H.R. 5705 ügyében a bíróság polgári szabadságjogokat vizsgáló albizottsága és a képviselőház bíróságokkal foglalkozó bizottságának igazságügyi hivatala előtt, 97. kongresszus, 2. ülésszak (1982), 65 (Jack Valenti tanúként való meghallgatása).

2 Jogásznyelven a „tulajdon” nem abszolútum, hanem olyan jogok összessége, amelyek egy adott tárgyhoz kapcsolódhatnak. Így az autómmal kapcsolatos „tulajdonjogom” feljogosít az autó kizárólagos használatára, de arra nem, hogy 250 km/h-s sebességgel száguldozzak. Arra, hogy a „tulajdon” hétköznapi jelentése miként kapcsolható a „jogásznyelvhez”, a legjobb magyarázatot a következő könyvben találjuk: Bruce Ackerman: Private Property and the Constitution (A magántulajdon és az alkotmány), (New Haven, Yale University Press, 1977), 26-27.

3 Annak leírásával, hogy a törvény hogyan hat a másik három tényezőre, nem azt akartam sugallni, hogy a másik három nem hat a törvényre. Természetesen hat, a törvényt csak az különböztetni meg a többitől, hogy egyedül a törvény tesz úgy, mintha joga lenne önhatalmúlag megváltoztatni a másik hármat. A másik három tényező jogai sokkal bátortalanabbul nyilvánulnak meg. Lásd: Lawrence Lessig: Code: And Other Laws of Cyberspace (A kód és a kibertér egyéb törvényei ) (New York, Basic Books, 1999), 90-95; Lawrence Lessig: The New Chicago School (Az új chicagói iskola), Journal of Legal Studies, 1998. június.

4 Néhányan tiltakoznak az ellen, hogy így beszéljünk a „szabadságról”, mégpedig azért, mert csak azokra a korlátozásokra összpontosítanak, amelyeket a kormány állít fel. Ha egy vihar például lerombol egy hidat, értelmetlennek tartják azt mondani, hogy ez valakinek korlátozza a szabadságát. A hidat elmosta az ár, ezért nehezebb eljutni egyik helyről a másikra. Erről úgy beszélni, mondják, mint valamilyen szabadság elvesztéséről, nem más, mint összekeverni a politikát a hétköznapi élettel.Én nem szándékozom elvetni azt az értéket, amelyet ez a szűkebb értelmezés képvisel - mindez csak a vizsgálati környezettől függ. Mindenképp vitatkoznék azonban minden olyan nézettel, hogy ez a szűkebb értelmezés a szabadság egyetlen helyes értelmezése. Amint a Code című könyvemben is érveltem, hogy politikai gondolkodásmódunkban hagyományosan mindig tovább tekintettünk annál a szűk kérdésnél, hogy mikor mit tesz a kormány. John Stuart Mill a szólásszabadságot például a szűklátókörűek önkényuralmától védte, nem pedig a félelemtől, hogy a kormány perbe foghat minket (John Stuart Mill, On Liberty (A szabadságról), Indiana, Hackett Publishing Co., 1978, 19). John R. Commons remekül védte a munka pénzügyi szabadságát a piac által támasztott korlátozásoktól (John R. Commons: The Right to Work (A munkához való jog), in: Malcolm Rutherford és Warren J. Samuels (szerk.): John R. Commons: Selected Essays (Válogatott esszék), London, Routledge, 1997, 62). Az Americans with Disabilities Act törvény növeli a csökkent munkaképességű emberek szabadságát azzal, hogy elrendeli egyes középületek elrendezésének megváltoztatását oly módon, hogy könnyebben lehessen azokba bejutni (az Amerikai Egyesült Államok 42. törvénye, 12 101. cikkely, 2000). A fennálló állapotok megváltoztatásra irányuló ilyesfajta beavatkozások megváltoztatják egy adott csoport szabadságát. Hatásuk megértése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük, milyen szabadsága is lehet valójában a polgárok egyes csoportjainak.

5 Lásd: Geoffrey Smith: Film vs. Digital: Can Kodak Build a Bridge? (Film vagy digitális technika: át tudja ezt hidalni a Kodak?), BusinessWeek online, 1999. augusztus 2., elérhető a 23. számú hivatkozásra kattintva. A Kodak piaci helyzetének egy frissebb elemzését lásd: Chana R. Schoenberger: Can Kodak Make Up for Lost Moments? (Tudja pótolni a Kodak az elveszett pillanatokat?), Forbes.com, 2003. október 6., elérhető a 24. számú hivatkozásra kattintva.

6 Fred Warshofsky: The Patent Wars (A szabadalmi háborúk) (New York, Wiley, 1994), 170-71.

7 Lásd például: James Boyle: A Politics of Intellectual Property: Environmentalism for the Net? (A szellemi tulajdon politikája: környezetvédelem az Interneten?), Duke Law Journal 47 (1997), 87.

8 William W. Crosskey: Politics and the Constitution in the History of the United States (A politika és az alkotmány szerepe az Amerikai Egyesült Államok történetében) (London, Cambridge University Press, 1953), 1. kötet, 485-86: „eltörli, egyszerűen „az ország legfelsőbb törvényéből” következően, azokat az örökös jogokat, amelyekkel a szokásjog alapján a szerzők rendelkeztek vagy egyesek feltételezése szerint rendelkeztek (kiemelés tőlem).

9 Bár az Amerikai Egyesült Államokban 1790 és 1799 között 13 000 mű jelent meg, mindössze 556-ot jegyeztettek be. John Tebbel: A History of Book Publishing in the United States (Az amerikai egyesült államokbeli könyvkiadás története), 1. kötet, The Creation of an Industry, 1630-1865 (Egy iparág életre keltése, 1630-1865), (New York, Bowker, 1972), 141. Az 1790 előtt bejegyzett 21 000 kiadványból csak tizenkettő volt az 1790. évi törvény szerint szerzői jogi védelem alatt. William J. Maher: Copyright Term, Retrospective Extension and the Copyright Law of 1790 in Historical Context (A szerzői jog időtartama, visszamenőleges bővítés és az 1790. évi szerzői jogi törvény történelmi szemszögből nézve), 7-10 (2002), elérhető a 25. számú hivatkozásra kattintva. Ezáltal a művek elsöprő többsége rögvest köztulajdonba került. De még a szerzői jogi védelem alá eső művek is gyorsan köztulajdonba kerültek, mert a szerzői jog időtartama rövid volt. A védelmet tizennégy évig biztosította, a tetszőleges megújítási időszak pedig újabb tizennégy évet jelentett. Szerzői jogi törvény, 1790. május 31., §1, 1. bekezdés, 124.

10 Meglehetősen kevés jogtulajdonos hosszabbíttatta meg a szerzői jogát. Az 1883-ban bejegyzett 25 006 szerzői jogból például csak 894-et újítottak meg 1910-ben. A szerzői jogok megújítási arányának évenkénti alapon történő elemzését lásd: Barbara A. Ringer: Study No. 31: Renewal of Copyright (31. számú tanulmány: a szerzői jogok megújítása), Studies on Copyright (Tanulmányok a szerzői jogról), 1. kötet (New York, Practicing Law Institute, 1963), 618. Egy újabb és átfogóbb elemzést találhatunk itt: William M. Landes és Richard A. Posner: Indefinitely Renewable Copyright (Korlátlanul megújítható szerzői jog), University of Chicago Law Review 70 (2003), 471, 498-501, valamint az ezekhez kapcsolódó számok.

11 Lásd: Ringer, 9. fejezet, 2. szakasz.

12 A statisztika még túloz is. 1910 (az első év, amikor már a megnövelt megújítási határidő volt érvényben) és 1962 között az átlagos szerzői jogi időtartam soha nem volt több, mint harminckét év, de az átlag harminc évre jön ki. Lásd: Landes és Posner: Indefinitely Renewable Copyright (Korlátlanul megújítható szerzői jog), az említett helyen.

13 Lásd: Thomas Bender és David Sampliner: Poets, Pirates, and the Creation of American Literature (Költők, kalózok és az amerikai irodalom létrehozása), 29 New York University Journal of International Law and Politics 255 (1997) és James Gilraeth szerkesztésében a Federal Copyright Records, 1790-1800 (Szövetségi szerzői jogi nyilvántartás, 1790-1800) (U.S. G.P.O., 1987).

14 Jonathan Zittrain: The Copyright Cage (A szerzői jog börtönében) Legal Affairs, 2003. július-augusztus, elérhető a 26. számú hivatkozásra kattintva.

15 Rubenfeld professzor alkotmányügyi érvelése arról, hogy a szerzői jogi törvénynek (az Első kiegészítést szem előtt tartva) hogyan kellene különbséget tennie a puszta „másolás” és a származékos művek között, igen hatásos. Lásd: Jed Rubenfeld: The Freedom of Imagination: Copyright’s Constitutionality (A képzelet szabadsága: a szerzői jog alkotmányos volta), Yale Law Journal 112 (2002), 1-60 (lásd legfőképp az 53-59 . oldalt).

16 Ez a törvény némileg, de nem jelentősen leegyszerűsített értelmezése. A törvény természetesen többet szabályoz, mint a puszta „másolatkészítést” - például a szerzői joggal védett dalok nyilvános előadását, akkor is, ha az előadás nem hoz létre másolatot (17 United States Code (Az Amerikai Egyesült Államok 17. törvénye), 106(4) szakasz), és természetesen olykor nem szabályozza a „másolatkészítést” sem (17 United States Code, 112(a) szakasz), de a jelenlegi törvény szerint (amely a „másolatkészítést” szabályozza, 17 United States Code , 102. szakasz) az alapelképzelés az, hogy ha van másolat, akkor van jog is.

17 Szóval nem az az álláspontom, hogy meg kellene nyirbálnunk a szerzői jogi törvény hatókörét, hanem az, hogy jó érvekkel kellene alátámasztanunk, hogy miért pont addig terjed ki, ameddig, és hogy a kiterjedését nem volna szabad pusztán a technika változásai alapján meghatározni, amelyek esetlegesek és elkerülhetetlenek.

18 „Természetes” alatt azt értem, hogy a mű megjelenítése másolat létrehozásával jár. Az optikai hálózatoknál nem kell új példányt létrehozni az átvitt anyagokból, és a digitális hálózatot ki lehet alakítani úgy is, hogy töröljön mindent, amiről másolat készül, hogy a példányszám változatlan maradjon.

19 Lásd: David Lange: Recognizing the Public Domain (A köztulajdon elismerése), Law and Contemporary Problems 44 (1981), 172-73.

20 uo. Lásd még: Vaidhyanathan: Copyrights and Copywrongs, 1-3.

21 Elvileg egy szerződésben elő lehet írni különféle követelményeket. Vehetünk például egy könyvet valakitől, aki szerződésbe foglalja, hogy csak háromszor olvashatjuk el a könyvet, vagy megígérhetjük mi is, hogy csak háromszor olvassuk el, de ez a kötelezettség (valamint a kötelezettség kialakítására vonatkozó korlátok) a szerződésből következik, nem a szerzői jogi törvényből, és a szerződésbe foglalt kötelezettségek nem szükségszerűen vonatkoznak mindenkire, akinek a könyv később a birtokába kerül.

22 Lásd: Pamela Samuelson: Anticircumvention Rules: Threat to Science (A törvény kijátszása elleni szabályok a tudományt fenyegetik), Science 293 (2001), 2028; Brendan I. Koerner: Play Dead: Sony Muzzles the Techies Who Teach a Robot Dog New Tricks (Tettesd magad halottnak: a Sony elhallgattatja azokat a technikaőrülteket, akik új trükkökre tanítják a robotkutyát), American Prospect, 2002. január 1.; Court Dismisses Computer Scientists’ Challenge to DMCA (A bíróság elutasítja a számítástechnika-tudósok DMCA elleni tiltakozását), Intellectual Property Litigation Reporter, 2001. december 11.; Bill Holland: Copyright Act Raising Free-Speech Concerns (A szerzői jogi törvény veszélyezteti a szólásszabadságot), Billboard, 2001. május 26.; Janelle Brown: Is the RIAA Running Scared? (Rémülten menekül az RIAA?), Salon.com, 2001. április 26.; Electronic Frontier Foundation: Frequently Asked Questions about Felten and USENIX v. RIAA Legal Case (Gyakran feltett kérdések a Felten és a USENIX kontra RIAA jogi esettel kapcsolatban), elérhető a 27. számú hivatkozásra kattintva.

23 Sony Corporation of America kontra Universal City Studios, Inc., 464 U.S. 417, 455 fn. 27 (1984). Rogers sohasem változtatta meg a videómagnókkal kapcsolatos álláspontját. Lásd: James Lardner: Fast Forward: Hollywood, the Japanese, and the Onslaught of the VCR (Gyorscsévélés előre: Hollywood, a japánok, valamint a videómagnó ellen intézett támadás) (New York, W.W. Norton, 1987), 270-71.

24 Egy korai és előrelátó elemzést találhatunk itt: Rebecca Tushnet: Legal Fictions, Copyright, Fan Fiction, and a New Common Law (Törvényes fikció, szerzői jog, rajongói művek és az új szokásjog), Loyola of Los Angeles Entertainment Law Journal 17 (1997), 651.

25 Az FCC felülvizsgálata: meghallgatás a Szenátus kereskedelemmel, tudományokkal és szállítással foglalkozó bizottsága előtt, 108. kongresszus 1. ülésszak (2003. május 22.) (John McCain szenátor bejelentése).

26 Lynette Holloway: Despite a Marketing Blitz, CD Sales Continue to Slide (A piac letámadása ellenére egyre kevesebb CD fogy), New York Times, 2002. december 23.

27 Molly Ivins: Media Consolidation Must Be Stopped (Le kell állítani a média egyesítését), Charleston Gazette, 2003. május 31.

28 James Fallows: The Age of Murdoch (A Murdoch-korszak), Atlantic Monthly (2003. szeptember), 89.

29 Leonard Hill: The Axis of Access (A hozzáférés tengelye), észrevételek a Weidenbaum Center Forum Entertainment Economics: The Movie Industry (A szórakoztatás közgazdaságtana: a filmipar) című előadásához, St. Louis, Missouri, 2003. április 3. (az előkészített megjegyzések átirata elérhető a 28. számú hivatkozásra kattintva; Lear története ezek között nem szerepel, de elolvasható a 29. számú hivatkozásra kattintva).

30 A NewsCorp. és a DirecTV összeolvadása és a médiaegyesülés: meghallgatás a médiatulajdonlás ügyében a Szenátus kereskedelmi bizottsága előtt, 108. kongresszus, 1. ülésszak (2003) (Gene Kimmelman tanúként történő meghallgatása a Fogyasztói Egyesület és az Amerikai Fogyasztói Szövetség képviseletében), elérhető a 30. számú hivatkozásra kattintva. Kimmelman Victoria Riskint, az Amerikai Írók Egyesülete Nyugati Csoportjának elnökét, pontosabban az ő Megjegyzések az FCC-ről (Richmond, Virginia, 2003. február 27.) című, teljes bíróság előtti meghallgatáson tett megállapításait idézi.

31 uo.

32 Barry Diller Takes on Media Deregulation, Now with Bill Moyers (Barry Diller a sajtóra vonatkozó szabályok feloldását támadja, Most Bill Moyersszel), Bill Moyers, 2003. április 25., a szerkesztett átirat elolvasható a 31. számú hivatkozásra kattintva.

33 Lásd: Clayton M. Christensen: The Innovator’s Dilemma: The Revolutionary National Bestseller That Changed the Way We Do Business (A feltaláló dilemmája: a forradalmi jelentőségű országos közönségsiker, amely megváltoztatta az üzletmenetet) (Cambridge, Harvard Business School Press, 1997). Christensen elismeri, hogy az alapötletet Kim Clark dékán sugallta neki. Lásd: Kim B. Clark: The Interaction of Design Hierarchies and Market Concepts in Technological Evolution (A tervezési hierarchiák és a piaci elképzelések egymásra hatása a technikai fejlődésben), Research Policy 14 (1985), 235-51. Aki ennél újabb tanulmányra kíváncsi, annak ajánlható: Richard Foster és Sarah Kaplan, Creative Destruction: Why Companies That Are Built to Last Underperform the Market—and How to Successfully Transform Them (Kreatív rombolás: miért teljesítenek várakozáson alul a piacon a régi vállalatok, és hogyan lehet őket sikeresen átalakítani) (New York, Currency/Doubleday, 2001).

34 2003 februárjában a Marijuana Policy Project (Marihuánapolitikai tervezet) olyan hirdetéseket próbált feladni a Washington D.C. körzetében lévő tévécsatornákon, amelyek félreérthetetlenül válaszoltak volna a Nick és Norm hirdetéssorozatra. A Comcast azzal utasította el a hirdetések sugárzását, hogy azok „ellenkeznek az irányelveikkel”, az NBC helyi leányvállalata, a WRC pedig úgy utasította el azok leadását, hogy meg sem tekintette őket. Az ABC helyi leányvállalata, a WJOA előbb beleegyezett a sugárzásba, és elfogadta az ennek fejében fizetett díjat, de később úgy döntöttek, hogy mégsem adják le a hirdetéseket, és visszafizették a pénzt. Interjú Neal Levine-nal, 2003. október 15.Az ellenállás természetesen nem korlátozódik a kábítószer-politikára. Lásd például: Nat Ives: On the Issue of an Iraq War, Advocacy Ads Meet with Rejection from TV Networks (Az iraki kérdés: a háborút támogató hirdetéseket az országos tévécsatornák nem adják le), New York Times, 2003. március 13., C4. A választási hirdetések műsoridején kívül sem az FCC, sem a bíróságok nem hajlanak arra, hogy egyenlő feltéteket kényszerítsenek ki a pályán. Az alábbi helyen általános áttekintést találhatunk a témáról: Rhonda Brown: Ad Hoc Access: The Regulation of Editorial Advertising on Television and Radio (Eseti hozzáférés: a szerkesztőségi hirdetések szabályozása a televízióban és a rádióban), Yale Law and Policy Review 6 (1988), 449-79. Az FCC és a bíróságok hozzáállásáról újabb összegzés olvasható itt: A rádiós és televíziós hírigazgatók szövetsége kontra FCC, 184 F. 3d 872 (D.C. Cir. 1999). A helyi hatóságok ugyanolyan felügyeletet gyakorolnak, mint az országos tévécsatornák. Egy új keletű példa San Franciscóból: a San Franciscó-i közlekedési hatóság elutasította egy olyan hirdetés megjelentetését, amely a Muni dízelmotoros autóbuszokat bírálta. Phillip Matier és Andrew Ross: Antidiesel Group Fuming After Muni Rejects Ad (A dízelellenes csoport füstölög, miután a helyi hatóság elutasította a hirdetésük megjelentetését), SFGate.com, 2003. június 16., elérhető a 32. számú hivatkozásra kattintva. Az elutasítás alapja az volt, hogy a bírálat „vitatható”.

35 Siva Vaidhyanathan valami hasonlóra mutat rá a digitális korszak szerzői jogi törvényével kapcsolatban („four surrenders”). Lásd: Vaidhyanathan, 159-60.

36 A jogi realisták mozgalmának legfontosabb eredménye az volt, hogy megmutatta, hogy a tulajdonjogok létrehozása minden esetben a magánérdek és a közérdek közötti egyensúly megteremtését szolgálja. Lásd: Thomas C. Grey: The Disintegration of Property (A tulajdon széthullása), Nomos XXII: Property (Tulajdon), szerk.: J. Roland Pennock és John W. Chapman (New York, New York University Press, 1980).

11. fejezet

1 H. G. Wells: The Country of the Blind and Other Stories (A vakok országa és más történetek, (1904, 1911), szerk: Michael Sherborne (New York, Oxford University Press, 1996). (Az itt szereplő magyar fordítás alapjául a következő kiadás szolgált: H. G. Wells: A vakok országa, Európa, 1969, ford. Ruzitska Mária. A mű magyarul több fordításban - Lovik Károly, 1927, Karinthy Frigyes, 1936, és Ruzitska Mária, 1959 - is létezik, a fenti idézetek ez utóbbiból valók.)

2 Kiváló összefoglalást találhatunk a GartnerG2 és a Berkman Center for Internet and Society at Harvard Law School (a Harvard Egyetem Jogi Karának Berkman Internetes és Társadalmi Központja): Copyright and Digital Media in a Post-Napster World (A szerzői jog és a digitális média a Napster utáni világban) című tanulmányában (2003. június 27., elérhető a 33. számú hivatkozásra kattintva). John Conyers Jr. (demokrata, Michigan) és Howard L. Berman (demokrata, Kalifornia) képviselő benyújtott egy törvényjavaslatot, amely a hálózaton keresztül végrehajtott engedély nélküli másolást bűncselekményként kezelné, és akár öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtaná; lásd: Jon Healey: House Bill Aims to Up Stakes on Piracy (A képviselőház által benyújtott törvényjavaslat emelni szándékozik a kalózkodás büntetését), Los Angeles Times, 2003. július 17., elérhető a 34. számú hivatkozásra kattintva. A polgári bíróság jelenleg másolt dalonként akár 150 000 dollárig (30 millió Ft) terjedő büntetést szabhat ki. Az RIAA nemrégiben benyújtott (és sikertelen) keresetével kapcsolatban, amelyben azt szerették volna elérni, hogy egy internetszolgáltatót arra kötelezzenek, hogy felfedje egy felhasználó személyazonosságát, akit azzal vádoltak, hogy 600-nál több zeneszámot oszt meg a családi számítógépéről, lásd: RIAA kontra Verizon Internet Services (In re. Verizon Internet Services), 240 F., 2d kiegészítés 24 (D.D.C. 2003). Egy ilyen felhasználó 90 millió dollár (18 milliárd Ft) erejéig vonható felelősségre. Ezek a csillagászati összegek hatalmas fegyvertárat jelentenek az RIAA-nak a fájlmegosztók elleni perek során. Annak a négy egyetemistának az esetében, akiket azzal vádoltak, hogy számos fájlt osztottak meg az egyetemi hálózaton, az ügy ejtéséért kifizetett 12 000 és 17 500 dollár (2 400 000 és 3 500 000 Ft) bizonyára nevetséges aprópénznek tűnik amellett a 98 milliárd dollár (19 600 milliárd Ft) mellett, amelyet az RIAA követelhetne, amennyiben az ügyek a bíróság elé kerülnek. Lásd: Elizabeth Young: Downloading Could Lead to Fines (A fájlletöltésért pénzbüntetés járhat), redandblack.com, 2003. augusztus 26., elérhető a 35. számú hivatkozásra kattintva. Ha arra szeretnénk példát látni, hogy az RIAA az egyetemisták fájlcseréit célozza meg, és az egyetemeket felszólítja, hogy adják ki a fájlcserélő egyetemisták személyazonosságát, lásd: James Collins: RIAA Steps Up Bid to Force BC, MIT to Name Students (Az RIAA arra kényszeríti a BC és a MIT egyetemet, hogy adják ki a diákok nevét), Boston Globe, 2003. augusztus 8., D3, elérhető a 36. számú hivatkozásra kattintva.

3 WIPO és a DMCA egy évvel később: Assessing Consumer Access to Digital Entertainment on the Internet and Other Media (Felmérés a fogyasztók hozzáféréséről a digitális szórakoztatási formákhoz az Interneten és más adathordozókon), meghallgatás a távközlési, kereskedelmi és fogyasztóvédelmi albizottság előtt, kereskedelmi házbizottság, 106. kongresszus, 29 (1999) (Peter Harter alelnök bejelentése, Global Public Policy and Standards, EMusic.com), elérhetőség: LEXIS, Federal Document Clearing House Congressional Testimony File (Szövetségi Dokumentumfelügyeleti Intézet, a kongresszusi meghallgatások aktája).

12. fejezet

1 Lásd: Lynne W. Jeter: Disconnected: Deceit and Betrayal at WorldCom (Lekapcsolva: szélhámosság és az ügyfelek elárulása a WorldComnál) (Hoboken, N.J., John Wiley & Sons, 2003), 176, 204; a megegyezés részleteit lásd: MCI sajtóanyag: MCI Wins U.S. District Court Approval for SEC Settlement (Az MCI elnyerte az Amerikai Egyesült Államok kerületi bíróságának jóváhagyását a SEC ügy elrendezésére) (2003. július 27.), elérhető a 37. számú hivatkozásra kattintva.

2 A törvényjavaslatot, amely a kaliforniai magánjogi kártérítési mintára épült, a képviselőház elfogadta, de a szenátus 2003 júliusában elvetette. A történet összefoglalását lásd: Tanya Albert: Measure Stalls in Senate: ‘We’ll Be Back,’ Say Tort Reformers (Az intézkedés fennakadt a szenátuson: „Visszatérünk” — mondják a kártérítés-reformerek), amednews.com, 2003. július 28., elérhető a 38. számú hivatkozásra kattintva, valamint Senate Turns Back Malpractice Caps (A szenátus nem fogadta el, hogy felső határt szabjanak az orvosi műhibákért fizetendő kártérítésnek), CBSNews.com, 2003. július 9., elérhető a 39. számú hivatkozásra kattintva. Bush elnök az elmúlt hónapokban tovább sürgette a magánjogi kártérítés reformját.

3 Lásd: Danit Lidor: Artists Just Wanna Be Free (A művészek csak szabadon szeretnének alkotni), Wired, 2003. július 7., elérhető a 40. számú hivatkozásra kattintva. A kiállítás rövid ismertetése a 41. számú hivatkozásra kattintva olvasható el.

4 Lásd: Joseph Menn: Universal, EMI Sue Napster Investor (A Universal és az EMI beperelte a Napster befektetőjét), Los Angeles Times, 2003. április 23. Akit érdekel egy ehhez hasonló okfejtés az új zeneterjesztési módszerek hatásairól, olvassa el Janelle Brown: The Music Revolution Will Not Be Digitized (A zenei forradalom nem digitalizálható) című cikkét (Salon.com, 2001. június 1., elérhető a 42. számú hivatkozásra kattintva). Lásd még: Jon Healey: Online Music Services Besieged (Támadás az internetes zeneszolgáltatók ellen), Los Angeles Times, 2001. május 28.

5 Rafe Needleman: Driving in Cars with MP3s (MP3-hallgatás autóvezetés közben), Business 2.0, 2003. június 16., elérhető a 43. számú hivatkozásra kattintva. A példáért szeretnék köszönetet mondani Dr. Mohammad Al-Ubaydlinek.

6 Copyright and Digital Media in a Post-Napster World (A szerzői jog és a digitális adathordozók a Napster utáni világban), GartnerG2 és Berkman Center for Internet and Society at Harvard Law School (a Harvard Egyetem Jogi Karának Berkman Internetes és Társadalmi Központja) (2003), 33-35, elérhető a 44. számú hivatkozásra kattintva.

7 GartnerG2, 26-27.

8 Lásd: David McGuire: Tech Execs Square Off Over Piracy (A műszaki cégek vezetői a kalózkodásról), Newsbytes, 2002. február 28. (Entertainment).

9 Jessica Litman: Digital Copyright (Digitális szerzői jog) (Amherst, N.Y., Prometheus Books, 2001).

10 A kerületi bíróságoknál az egyetlen kivételt a Recording Industry Association of America (RIAA) (Amerikai Lemezkiadók Szövetsége) kontra Diamond Multimedia Systems ügy jelenti, 180 F. 3d 1072 (9. kerület, 1999). Itt a Kilencedik Kerületi Fellebbviteli Bíróság (a problémát lásd feljebb) úgy határozott, hogy a hordozható MP3-lejátszók gyártói nem marasztalhatók el társtettesként elkövetett szerzőijog-sértésben egy olyan eszköz esetében, amely nem képes zene felvételére vagy továbbterjesztésére (amelynek az egyetlen másolási szolgáltatása az, hogy képes a felhasználó merevlemezén már meglevő zenei fájlokat hordozhatóvá tenni).Körzeti bírósági szinten az egyetlen kivétel a Metro-Goldwyn-Mayer Studios, Inc. kontra Grokster, Ltd. ügyben történt, 259 F. Supp. 2d 1029 (Kaliforniai Körzeti Bíróság, 2003), ahol a bíróság a terjesztő és az egyes felhasználók magatartása közötti kapcsolatot túl gyengének találta ahhoz, hogy a terjesztőt elmarasztalja társtettesként vagy felbujtóként elkövetett jogsértésben.

11 2002 júliusában például Howard Berman képviselő beterjesztette a Peer-to-Peer Piracy Prevention Act (Az egyenrangú számítógépek közötti kalózkodást megakadályozó törvény) (H.R. 5211) törvény tervezetét, amely felmentené a szerzői jogok tulajdonosait a számítógépekben okozott károk miatti felelősség alól, ha valamilyen technikai megoldást használnának a jogsértések megakadályozására. 2002 augusztusában Billy Tauzin képviselő beterjesztett egy törvénytervezetet, amely kötelezővé tenné, hogy a televízión sugárzott filmek digitális másolatainak továbbterjesztésére alkalmas technikákba (azaz a számítógépekbe) beépítsenek valamiféle „adásjelző jelet”, amely megakadályozná az ilyen anyagok lemásolását. Még ugyanazon év márciusában Fritz Hollings szenátor beterjesztette a Consumer Broadband and Digital Television Promotion Act (A fogyasztói szélessávú hálózatok és a digitális televíziók fejlesztésére vonatkozó törvény) tervezetét, amely kötelezővé tenné a szerzői jogvédelmi technikák használatát minden digitális multimédiás eszközben. Lásd: GartnerG2: Copyright and Digital Media in a Post-Napster World (A szerzői jog és a digitális adathordozók a Napster utáni világban), 2003. június 27., 33-34, elérhető a 44. számú hivatkozásra kattintva.

12 Lessing, 239.

13 uo., 229.

14 A példában szereplő összeg a Copyright Arbitration Royalty Panel (CARP, a szerzői jogdíjak megállapításával megbízott bizottság) eredeti jegyzőkönyveiben megszabott díjszabáson alapul, és egy olyan példából emeltem ki, amelyet William Fisher professzor hozott fel. Az ülések jegyzőkönyve (iLaw, Stanford, 2003. július 3.) fájlban megtalálható a szerzőnél. Fisher és Zittrain professzort is meghallgatták tanúként a CARP ülésein, de a jelentést végül elvetették. Lásd: Jonathan Zittrain: Digital Performance Right in Sound Recordings and Ephemeral Recordings (Digitális előadási jogok a hangfelvételek és a múlandó felvételek esetében), 2000-9. számú lista, CARP DTRA 1 és 2, elérhető a 45. számú hivatkozásra kattintva.Hasonló eredményre jut Randal C. Picker: Copyright as Entry Policy: The Case of Digital Distribution (A szerzői jog, mint belépési irányelv: a digitális adatterjesztés) című kitűnő elemzése is (Antitrust Bulletin, 2002 nyár-ősz, 461): „Ezek ódivatú belépési korlátok; nem a zavaros helyzet teremtette őket. Az analóg rádióállomások piacát védik a digitális belépőktől, csökkentve ezzel az új szereplők számát és a versenyt. Mindezt annak a nevében teszik, hogy a szerzői jogok tulajdonosai megkapják a jogdíjukat, de ha egyes nagyhatalmú érdekcsoportok nem léptek volna közbe, ezt meg lehetett volna tenni médiasemleges módon is.”

15 Mike Graziano és Lee Rainie: The Music Downloading Deluge (A zeneletöltés áradata), Pew Internet and American Life Project (Az Internetet és az amerikai életformát vizsgáló Pew tervezet) (2001. április 24.), elérhető a 46. számú hivatkozásra kattintva. A Pew Internet and American Life Project jelentése szerint 2001 elejéig 37 millió amerikai töltött le zenei fájlokat az Internetről.

16 Alex Pham: The Labels Strike Back: N.Y. Girl Settles RIAA Case (A kiadók visszavágnak: a New York-i kislány megegyezett az RIAA-val), Los Angeles Times, 2003. szeptember 10., Business.

17 Jeffrey A. Miron és Jeffrey Zwiebel: Alcohol Consumption During Prohibition (Alkoholfogyasztás a szesztilalom alatt), American Economic Review 81, no. 2 (1991), 242.

18 Nemzeti kábítószer-ellenőrzési politika: meghallgatás a képviselőház kormányzati reformbizottsága előtt, 108. kongresszus, 1. ülésszak. (2003. március 5.) (John P. Waltersnek, a Nemzeti Kábítószer-ellenőrzési Politikai Hivatal igazgatójának nyilatkozata).

19 Lásd: James Andreoni, Brian Erard és Jonathon Feinstein: Tax Compliance (Hibátlan adófizetés), Journal of Economic Literature 36 (1998), 818 (az adóbevallással kapcsolatos irodalom áttekintése).

20 Lásd: Frank Ahrens: RIAA’s Lawsuits Meet Surprised Targets; Single Mother in Calif., 12-Year-Old Girl in N.Y. Among Defendants (Az RIAA pereinek meglepő célpontjai vannak: egy egyedülálló kaliforniai anya és egy 12 éves New York-i kislány is van az alperesek között), Washington Post, 2003. szeptember 10., E1; Chris Cobbs: Worried Parents Pull Plug on File ‘Stealing’; With the Music Industry Cracking Down on File Swapping, Parents are Yanking Software from Home PCs to Avoid Being Sued (Az aggódó szülők véget vetnek a „fájllopásnak”; most, hogy a zeneipar rászállt a fájlcserére, a szülők inkább eltávolítják a programokat az otthoni számítógépekről, nehogy bepereljék őket), Orlando Sentinel Tribune, 2003. augusztus 30., C1; Jefferson Graham: Recording Industry Sues Parents (A hanglemezipar bepereli a szülőket), USA Today, 2003. szeptember 15., 4D; John Schwartz: She Says She’s No Music Pirate. No Snoop Fan, Either (A lány azt mondja: ő nem zenekalóz, és nem is Snoop-rajongó) New York Times, 2003. szeptember 25., C1; Margo Varadi: Is Brianna a Criminal? (Brianna tényleg bűnöző?), Toronto Star, 2003. szeptember 18., P7.

21 Lásd: Revealed: How RIAA Tracks Downloaders: Music Industry Discloses Some Methods Used (Leleplezve: hogyan nyomozza le az RIAA a fájlletöltőket: a zeneipar felfedi néhány módszerét), CNN.com, elérhető a 47. számú hivatkozásra kattintva.

22 Lásd: Jeff Adler: Cambridge: On Campus, Pirates Are Not Penitent (Cambridge: az egyetem területén nem bűnbánóak a kalózok), Boston Globe, 2003. május 18., City Weekly, 1; Frank Ahrens: Four Students Sued over Music Sites; Industry Group Targets File Sharing at Colleges (Négy diákot pereltek be a zenei webhelyek látogatása miatt; a zeneipar a főiskolai fájlcserét vette célba), Washington Post, 2003. április 4., E1; Elizabeth Armstrong: Students ‘Rip, Mix, Burn’ at Their Own Risk (Az egyetemisták saját kockázatukra csinálják a zenekeverést), Christian Science Monitor, 2003. szeptember 2., 20; Robert Becker és Angela Rozas: Music Pirate Hunt Turns to Loyola; Two Students Names Are Handed Over; Lawsuit Possible (A zenekalózok utáni hajsza Loyolába ért, két diák nevét kiadták; lehet, hogy per lesz belőle), Chicago Tribune, 2003. július 16., 1C; Beth Cox: RIAA Trains Antipiracy Guns on Universities (Az RIAA az egyetemeken folyó kalózkodás elleni harcosokat képez ki), Internet News, 2003. január 30., elérhető a 48. számú hivatkozásra kattintva; Benny Evangelista: Download Warning 101: Freshman Orientation This Fall to Include Record Industry Warnings Against File Sharing (101. számú letöltési figyelmeztetés: ez év őszén a gólyákat tájékoztatják a hanglemezipar fájlcserével kapcsolatos figyelmeztetéseiről is), San Francisco Chronicle, 2003. augusztus 11., E11; Raid, Letters Are Weapons at Universities (Razzia: a levelek az egyetemek ellen fordított fegyverek), USA Today, 2000. szeptember 26., 3D.

13. fejezet

1 Itt erős, bár nehezen körülírható párhuzam vonható a pornográfiával. Az Internet által előidézett egyik jelenség a nem nyereségérdekelt pornográfiaterjesztők megjelenése volt - olyan embereké, akik terjesztették ugyan a pornót, de nem kerestek ezen sem közvetlenül, sem közvetve. Ilyen osztály az Internet megjelenése előtt a pornográfia magas terjesztési költségei miatt nem létezett. A terjesztőknek erre az új osztályára külön figyelmet fordított a Legfelsőbb Bíróság, amikor 1996-ban letette az asztalra az illendő kommunikációról szóló törvényt. Részben a nem nyereségérdekelt szereplőkre háruló teher volt az oka annak, hogy úgy találták, hogy a törvény túllépi a Kongresszus hatáskörét - az Internet eljövetele után ugyanezt az érvet felhozhatták volna a nem nyereségérdekelt kiadók védelmében is. Az Internet előtt rendkívül kevés Eric Eldred volt a világon, de az ember ennek ellenére azt gondolná, hogy legalább annyira fontos a világ Eldredjeit megvédeni, mint a nem nyereségérdekelt pornográfiaterjesztőket.

2 A teljes idézet így szól: „Sonny [Bono] azt szerette volna, ha a szerzői jogi védelem örök időkre szól. Engem úgy tájékoztattak, hogy egy ilyen módosítás alkotmánysértő lenne, ezért felszólítok mindenkit, hogy működjünk együtt, és erősítsük meg a szerzői jogi törvényünket a rendelkezésünkre álló minden lehetséges módon. Amint tudják, Jack Valenti azt javasolta, hogy a szerzői jog érvényessége az örökkévalóság előtti napig tartson; a Bizottság talán megfontolhatná a javaslatot a következő ülésszakon”, 114. kongresszus, Rec. H9946, 9951-2 (1998. október 2.).

3 Associated Press: Disney Lobbying for Copyright Extension No Mickey Mouse Effort; Congress OKs Bill Granting Creators 20 More Years (A Disney harca a szerzői jogi védelem meghosszabbításáért nem volt hiábavaló: a Kongresszus elfogadta az alkotók számára további 20 évnyi védelmet biztosító törvényt), Chicago Tribune, 1998. október 17., 22.

4 Lásd: Nick Brown: Fair Use No More?: Copyright in the Information Age (Nincs többé tisztességes felhasználás? - A szerzői jog az informatika korában), elérhető a 49. számú hivatkozásra kattintva.

5 Alan K. Ota: Disney in Washington: The Mouse That Roars (Disney Washingtonban: az ordító egér), Congressional Quarterly This Week, 1990. augusztus 8., elérhető az 50. számú hivatkozásra kattintva.

6 United States kontra Lopez, 514 U.S. 549, 564 (1995).

7 United States kontra Morrison, 529 U.S. 598 (2000).

8 Ha ez az elv a pontosan megszabott hatalomról szól, akkor az egyikre ugyanúgy vonatkozik, mint a másikra. A kereskedelmi záradék esetében arról volt szó, hogy a kormány értelmezése korlátlan hatalmat adott volna a kormány kezébe a kereskedelem szabályozására, az államközi kereskedelmet érintőkorlátozások ellenére. A szerzői jogi záradékra ugyanez vonatkozik: a kormány értelmezése itt is korlátlan hatalmat adna a kormány kezébe a szerzői jogok szabályozására, a „korlátozott időtartamot” előíró megszorítás ellenére.

9 A Nashville Songwriters Association (Nashville-i Dalszerzők Szövetsége) leirata, Eldred kontra Ashcroft, 537 U.S. 186 (2003) (No. 01-618), n.10, elérhető az 51. számú hivatkozásra kattintva.

10 A 2 százalékos értéket a Kongresszusi Kutatószolgálat tanulmányában lévő számok alapján kapjuk, a becsült megújítási arányok fényében. Lásd: a kérelmezők leirata, Eldred kontra Ashcroft, 7, elérhető az 52. számú hivatkozásra kattintva.

11 Lásd: David G. Savage: High Court Scene of Showdown on Copyright Law (A szerzői jogi törvény körüli csatározások a Legfelsőbb Bíróságon), Los Angeles Times, 2002. október 6.; David Streitfeld: Classic Movies, Songs, Books at Stake; Supreme Court Hears Arguments Today on Striking Down Copyright Extension (A tét a klasszikus filmek, zeneszámok és könyvek jövője: a Legfelsőbb Bíróság ma hallgatja meg a szerzői jog meghosszabbításának törvénybe iktatása ellen felhozott érveket), Orlando Sentinel Tribune, 2002. október 9.

12 A Hal Roach Studios és Michael Agee leirata a kérelmezőket támogató Amicus Curiae formájában, Eldred kontra Ashcroft, 537 U.S. 186 (2003) (No. 01-618), 12. Lásd még: Brief of Amicus Curiae a kérelmezők érdekében fájlba archiválva az Internet Archive archívumban, Eldred kontra Ashcroft, elérhető az 53. számú hivatkozásra kattintva.

13 Jason Schultz: The Myth of the 1976 Copyright ‘Chaos’ Theory (Az 1976-os „szerzői jogi káoszelmélet” mítosza), 2002. december 20., elérhető az 54. számú hivatkozásra kattintva.

14 Brief of Amici Dr. Seuss Enterprise et al. (Támogató leirat, Dr. Seuss Enterprise és mások), Eldred kontra Ashcroft, 537 U.S. 186 (2003) (No. 01-618), 19.

15 Dinitia Smith: Immortal Words, Immortal Royalties? Even Mickey Mouse Joins the Fray (Halhatatlan szavak, örökéletű jogdíjak? Még Miki egér is beszáll a csetepatéba), New York Times, 1998. március 28., B7.

14. fejezet

1 A Berni Egyezmény 1908-as berlini kiegészítéséig egyes országok szerzői jogi törvényei csak akkor adtak védelmet, ha a kérelmező végigjárta a hivatalos ügyintézés lépcsőit, bejegyeztette a művet, kötelespéldányt helyezett letétbe, és csatolta a szerző nyilatkozatát, hogy az igényt tart a szerzői jogra. Az 1908-as kiegészítéstől kezdve azonban az Egyezmény minden cikkelye biztosította, hogy az Egyezmény által garantált jogok „élvezete és gyakorlása” ettől fogva „nem függhet semmiféle hivatalos ügyintézéstől”. A hivatalos ügyintézést tiltó rész jelenleg a Berni Egyezmény Párizsi Cikkelyének 5(2) bekezdésében található. Sok országban ma is követelmény a kötelespéldány vagy a bejegyeztetés valamilyen formája, jóllehet ez nem feltétele a szerzői jogi védelemnek. A francia törvény például azt írja elő, hogy az alkotásokból kötelespéldányokat kell szolgáltatni az országos könyvtáraknak, elsősorban a Nemzeti Múzeumnak. Az Egyesült Királyságban kiadott könyvekből a Brit Könyvtárban kell kötelespéldányokat elhelyezni. A német szerzői jogi törvény előírja egy Szerzőnyilvántartó vezetését, amelybe a szerzők valódi nevét kell beírni, amennyiben név nélkül vagy álnéven jelentetnének meg műveket. Paul Goldstein: International Intellectual Property Law, Cases and Materials (A nemzetközi szellemi tulajdonjogi törvény, esetek és anyagok) (New York, Foundation Press, 2001), 153-54. Összefoglalás==

1 A Szellemi Tulajdonjogok Bizottsága: Final Report: Integrating Intellectual Property Rights and Development Policy (Összefoglaló jelentés: a szellemi tulajdonjogok és a fejlesztési politika egyesítése) (London, 2002), elérhető az 55. számú hivatkozásra kattintva. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2002. július 9-én megjelent sajtókiadványa szerint a fejlődő országok 6 millió lakosából, akiknek gyógyszerekre lenne szüksége, mindössze 230 000 kapja azt meg - és ezek fele Brazíliában él.

2 Lásd: Peter Drahos és John Braithwaite: Information Feudalism: Who Owns the Knowledge Economy? (Információs feudalizmus: kinek a tulajdona a tudásgazdaság?), (New York, The New Press, 2003), 37.

3 Nemzetközi Szellemi Tulajdonjogi Intézet (International Intellectual Property Institute, IIPI), Patent Protection and Access to HIV/AIDS Pharmaceuticals in Sub-Saharan Africa, a Report Prepared for the World Intellectual Property Organization (A szabadalmak védelme és a HIV/AIDS-gyógyszerek elérhetősége Afrika Szaharától délre elterülő országaiban - a Szellemi Tulajdonjogi Világszervezet részére készült jelentés) (Washington D.C., 2000), 14, elérhető az 56. számú hivatkozásra kattintva. A Dél-Afrikával szemben folyó harcról szóló, első kézből való beszámolót lásd: meghallgatás a kormányzati reformokkal foglalkozó házbizottság gyógyszerpolitikai és emberierőforrás-fejlesztési büntetőbírósági albizottsága előtt, képviselőház, 1. ülésszak, sorszám: 106-126 (1999. július 22.), 150-57 (James Love bejelentése).

4 Nemzetközi Szellemi Tulajdonjogi Intézet (International Intellectual Property Institute, IIPI), Patent Protection and Access to HIV/AIDS Pharmaceuticals in Sub-Saharan Africa, a Report Prepared for the World Intellectual Property Organization (A szabadalmak védelme és a HIV/AIDS-gyógyszerek elérhetősége Afrika Szaharától délre elterülő országaiban - a Szellemi Tulajdonjogi Világszervezet részére készült jelentés) (Washington D.C., 2000), 15.

5 Lásd: Sabin Russell: New Crusade to Lower AIDS Drug Costs: Africa’s Needs at Odds with Firms’ Profit Motive (Új keresztes hadjárat az AIDS-gyógyszerek árának csökkentése érdekében: a gyógyszergyárak anyagi érdekei ellentétesek Afrika szükségleteivel), San Francisco Chronicle, 1999. május 24., A1, elérhető az 57. számú hivatkozásra kattintva („a kötelező engedélyek és a szürkegazdaság fenyegetést jelentenek a szellemi tulajdon védelmének egész rendszerére”); Robert Weissman: AIDS and Developing Countries: Democratizing Access to Essential Medicines (Az AIDS és a fejlődő országok: az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés demokratikussá tétele), Foreign Policy in Focus (Fókuszban a külpolitika) 4:23 (1999. augusztus), elérhető az 58. számú hivatkozásra kattintva (az Amerikai Egyesült Államok politikájának ismertetése); John A. Harrelson: TRIPS, Pharmaceutical Patents, and the HIV/AIDS Crisis: Finding the Proper Balance Between Intellectual Property Rights and Compassion, a Synopsis (A TRIPS, a gyógyszerészeti szabványok és a HIV/AIDS-válság: hogyan lehet megtalálni a megfelelő egyensúlyt a szellemi tulajdonjogok és a könyörület között), Widener Law Symposium Journal (2001. tavasz): 175.

6 Jonathan Krim: The Quiet War over Open-Source (A nyílt forráskódért vívott csendes háború), Washington Post, 2003. augusztus 21., E1, elérhető az 59. számú hivatkozásra kattintva; William New: Global Group’s Shift on ‘Open Source’ Meeting Spurs Stir (Felkavarta a kedélyeket, hogy a Global Group csoport megváltoztatta a véleményét a „nyílt forráskódról” szóló találkozóról), National Journal’s Technology Daily, 2003. augusztus 19., elérhető a 60. számú hivatkozásra kattintva; William New: U.S. Official Opposes ‘Open Source’ Talks at WIPO (A kormány ellenzi, hogy a „nyílt forráskódról” is szó essen a WIPO konferenciáján), National Journal’s Technology Daily, 2003. augusztus 19., elérhető a 61. számú hivatkozásra kattintva.

7 Be kell vallanom, hogy én is egyike voltam azoknak, akik felkérték a WIPO-t az értekezlet összehívására.

8 A Microsoft álláspontja a nyílt forráskódú és szabad programokkal kapcsolatban bonyolultabb ennél. Amint a cég már többször is kihangsúlyozta, a „nyílt forráskódú” programokkal, illetve a köztulajdonban lévő programokkal nincs semmi baja. A Microsoft elsősorban azokat a „szabad programokat” ellenzi, amelyeket egyfajta (az ő szóhasználatuk szerint) „copyleft” engedély alapján lehet használni, ami azt jelenti, hogy a használati feltételeket változatlanul kell alkalmazni az adott szoftverből készült származtatott programokra is. Lásd: Bradford L. Smith: The Future of Software: Enabling the Marketplace to Decide (A programok jövője: hagyjuk, hogy a piac döntsön), Government Policy Toward Open Source Software (Washington D.C., AEI-Brookings Joint Center for Regulatory Studies, American Enterprise Institute for Public Policy Research, 2002), 69, elérhető a 62. számú hivatkozásra kattintva. Lásd még: Craig Mundie, a Microsoft rangidős alelnöke: The Commercial Software Model (A kereskedelmi programok modellje), vita a New York University Stern School of Business karán (2001. május 3.), elérhető a 63. számú hivatkozásra kattintva.

9 Krim: The Quiet War over Open-Source (A nyílt forráskódért vívott csendes háború), elérhető a 64. számú hivatkozásra kattintva.

10 Lásd: Drahos with Braithwaite: Information Feudalism (Informatikai feudalizmus), 210-20.

11 John Borland: RIAA Sues 261 File Swappers (Az RIAA beperelt 261 fájlcserélőt), CNET News.com, 2003. szeptember 8., elérhető a 65. számú hivatkozásra kattintva; Paul R. La Monica: Music Industry Sues Swappers (A zeneipar fájlcserélőket perelt be), CNN/Money, 2003. szeptember 8., elérhető a 66. számú hivatkozásra kattintva; Soni Sangha, Phyllis Furman és Robert Gearty: Sued for a Song, N.Y.C. 12-Yr-Old Among 261 Cited as Sharers (Egy dalért beperelve - a fájlcseréért beperelt 261 személy között van egy 12 éves New York-i kislány is), New York Daily News, 2003. szeptember 9., 3; Frank Ahrens: RIAA’s Lawsuits Meet Surprised Targets; Single Mother in Calif., 12-Year-Old Girl in N.Y. Among Defendants (Meglepő személyek az RIAA által bepereltek listáján: egy gyermekét egyedül nevelő kaliforniai anya és egy 12 éves New York-i kislány is van az alperesek között), Washington Post, 2003. szeptember 10., E1; Katie Dean: Schoolgirl Settles with RIAA (Az iskoláslány megegyezett az RIAA-val), Wired News, 2003. szeptember 10., elérhető a 67. számú hivatkozásra kattintva.

12 Jon Wiederhorn: Eminem Gets Sued... by a Little Old Lady (Eminemet bepereli... egy törékeny öreg hölgy) mtv.com, 2003. szeptember 17., elérhető a 68. számú hivatkozásra kattintva.

13 Kenji Hall, Associated Press: Japanese Book May Be Inspiration for Dylan Songs (Lehet, hogy egy japán könyv adta Dylan dalához az ötletet), Kansascity.com, 2003. július 9., elérhető a 9. számú hivatkozásra kattintva.

14 BBC Plans to Open Up Its Archive to the Public (A BBC azt tervezi, hogy megnyitja archívumát a köz számára), BBC híranyag, 2003. augusztus 24., elérhető a 70. számú hivatkozásra kattintva.

15 Creative Commons and Brazil (A Creative Commons és Brazília), a Creative Commons webnaplója, 2003. augusztus 6., elérhető a 71. számú hivatkozásra kattintva.

Mi, most

1 Lásd például: Marc Rotenberg: Fair Information Practices and the Architecture of Privacy (What Larry Doesn’t Get) (A tisztességes informatikai gyakorlat és az adatvédelmi környezet) (ami Larrynek nincs) Stanford Technology Law Review 1 (2001), 6-18. bekezdés, elérhető a 72. számú hivatkozásra kattintva (olyan példákat ismertet, amelyekben a technika határozza meg az adatvédelmi elveket). Lásd még: Jeffrey Rosen, The Naked Crowd: Reclaiming Security and Freedom in an Anxious Age (A meztelen tömeg: a biztonság és a szabadság iránti igény egy gondterhes korban) (New York, Random House, 2004) (a technika és az adatvédelem közti kompromisszumok feltérképezése).

2 Willful Infringement: A Report from the Front Lines of the Real Culture Wars (Szándékos jogsértés: jelentés az igazi kulturális háború frontvonaláról) (2003), producer: Jed Horovitz, rendező: Greg Hittelman; a Fiat Lucre filmje, elérhető a 73. számú hivatkozásra kattintva.